Beregi Múzeum
Időszaki kiállítás
Állandó Kiállítások
Élő Múzeum
Aktuális - Mozaik Múzeumtúra

Egyéb


 DR. KOPRIVA ATTILA – festőművész-grafikus
alt

1971-ben született Kárpátalján, Munkácson.


1987–1991 az Iparművészeti Szakközépiskolában tanult kerámia szakon.

1991–1997 – tanulmányait a Lvovi Művészeti Akadémia üvegművészeti szakán folytatta. 

1999-től a Munkácsi Technológiai Főiskola asszisztense.

1999-től a Munkácsi Technológiai Főiskola tanára.

1999 – a Ruhatervezés- és Desing Iskola alapítója, valamint igazgatója. Az iskola a Munkácsi Technológiai egyik részlegeként működik.

1999 – folytatja tanulmányait a Lvovi Művészeti Akadémia művészettörténeti szakán aspiránsként, valamint disszertációt ír, melynek témája : „Kárpátalja magyar hímzése XIX. sz. – XX. sz. eleje. Stilisztika, művészeti és funkcionális elemei.”

2000-ben, a millenniumi ünnepségsorozat keretén belül avatták föl az általa készített Szent István bronzszobrot, melyet az őrvidéki Bajánsenye egyházközségének adományozott.

2000-től a Munkácsi Technológiai Főiskola ruhatervezési szakán tanuló diákok tudományos munkájának koordinációs vezetője. 

2003-tól a Munkácsi Technológiai Főiskola docense.

2004. 07. 07. – Megnyílik az általa alapított Néprajzi Múzeum, mely a Munkácsi Technológiai Főiskola részlegeként működik.

1999-től előadóként aktív résztvevője különböző tudományos konferenciáknak.

2005 – a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense, a festészeti tanszék vezetője

2005. 09. 22. – Kandidátusi disszertációját sikeresen megvédte.

2006 – az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja.

2006 – a Révész Imre Művészeti Társaság tagja.

2007 – a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító tagja, alelnöke.

2007 – a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Folyamatos résztvevője és esetenként vezetője nemzetközi alkotótáboroknak, művésztelepeknek Kárpátalján és Magyarországon egyaránt. Zsűrizett és alkotótáborokban készült képei szerte a világban megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben. Legutóbbi nemzetközi sikereit az Őry László által szervezett németországi festőművészeti tárlatokon aratta a 2009-ben és a 2010-es években.




Üdvözöljük a Képgalériában.

Kérjük válassza ki a megfelelő almenüpontot!


alt

A vendégkönyv ideiglenes nem működik.

 

Sajnos egyesek a témához abszolút nem illő, trágár és reklám célokra használták. Megértésüket köszönjük.

A honlapon közzétett minden szöveges és képi dokumentumok saját felhasználásra, (mely nem tartalmazza az üzleti jellegű felhasználást), forrásmegjelöléssel, tartalmi változtatás nélkül elektronikus formában letölthetőek és tárolhatóak.
Ettől eltérő felhasználás csak a Beregi Múzeum engedélyével történhet.

 

A kastély története

A Lónyayak  a honfoglalással egy időben kerültek a térségbe. Közülük sok jeles tudós, udvari főember, magas állami tisztségviselő, kiváló magyar hazafi került ki. Meghatározó szerepet játszottak a terület életében. Tevékenységük nyomán templomok, iskolák épültek, iskolai alapítványok születtek. Több településen mintagazdaságot működtettek. Kastélyaikkal, udvarházaikkal Európát hozták Beregbe.
A 14. század elejétõl már Naményban is voltak birtokaik. A Kastélydombon, ezen a helyen, már lakásuk is volt. Erre utalnak a földmunkálatok során felszínre került középkori cseréptöredékek és egyéb építési törmelékek.


A kastélyt 1728-ban építette Lónyay László, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay FogatLászló alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart.
A XIX. század közepén a kastély lányágon  öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén, akinek nagyanyja Vladár Kristófné Lónyay Ilona volt, és az ő fiának, Vladár Emilnek volt a lánya. Trianon után felvidéki birtokukról kerültek ide vissza az ott  hasonló nagyságrendű birtokkal rendelkező Tomcsányi Vilmos Pállal Vásárosnaményba, aki 1920–1923 között külügyi államtitkár, majd igazságügy miniszter volt.  Sokat tett Vásárosnamény és Bereg felvirágoztatásáért. Az ő nevéhez fűződik az útépítési program megvalósítása, és ő kötötte meg 1923-ban a Kárpátalját megszálló csehekkel a 3 napos határátlépési egyezséget, amely fontos kereskedelmi lehetőséget biztosított a beregi lakosok számára. Tomcsányi Vilmos Pálné pedig sokat fáradozott a beregi háziipar megteremtéséért.  A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követõen 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt.

Ezt szorgalmazta Dr. Tomcsányi Pál Széchenyi-díjas akadémikus, aki még fiatalságát többnyire Vásárosnaményban töltötte, és aki az 1980-as évek elejétől visszatérő vendége volt a városnak.
A helyreállítására, idegenforgalmi célú hasznosítására – Jüttner Csaba polgármester kezdeményezésére –, az Európai Unió által meghirdetett pályázati lehetőség felhasználásával kerülhetett sor.